A blog elköltözött: http://mathbarbara.hu/iranytu-blog/

Az Ötödik Pillér

Bara IR Nyelviskolája - 2. lecke - Szókincs

2016. szeptember 13. - Bara17

A tanulás folytatását kezdjük egy kis ismétléssel - mégis csak ő a tudás anyja… :o)

Az előző részben tehát eljutottunk odáig, hogy alap esetben az általános, egészséges táplálkozásra vonatkozó ajánlásokon túl van egy mintánk az étkezések ütemezésére. Olyan ez, mint a nyelvtan szabályai, amikor egy nyelvet tanulunk, erre kell majd felfűznünk a "szavakat":

 

Tovább

Ez az oldal át lett költöztetve, ide.

nutrition-matters-pages_0092.jpg

Citromságok - az IR-es verzió

Avagy ezt is ajánlanám a doktor urak figyelmébe...

Nézem, nézem az utóbbi napokban kibontakozó hype-ot citromba harapó Norbertünk körül, az összecsapást a józan ész és a mérhetetlen butaság között… Nem bírom ki, hozzászólok.

Butának lenni egy dolog.
Olyan butának lenni, hogy a kulturáltan megfogalmazott, kihátrálási lehetőséget hagyó, építő kritikával se tudjon az ember mit kezdeni - az egy másik dolog.
Nade annyira butának lenni, hogy valaki ezek után se értse, miért is baj, ha másik egymillió embert is a butaságra buzdít….?!
Igaz, arra, hogy eü problémájuk miatt kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket nem szép dolog nem bizonyított gyógyhatással kecsegtetni, már a GVH is felhívta a figyelmét és abból se értett.
Oké, meglepve nem vagyunk, nade azért mégis, kínos ez a hiszti.

Egyfelől mélyen egyetértek azzal, hogy aki véleményformáló szerepre pályázik, az igenis vállaljon felelősséget azért, amit a követőinek mond. És hát ha azzal jövünk, hogy meg akarjuk változtatni az emberek életét, akkor bizony véleményt akarunk formálni. Hatással akarunk lenni. Ugye.
Másfelől csak azt nem értem, Hölgyeim és Uraim, hogyhogy csak most tűnt fel ez az egész?
Jó rendben, ezzel a citromos történettel egy egész új szintre "emelkedett" a munkássága, ez tény. De az sem titok, hogy Norbi nem tegnap óta hangoztat veszélyes kategóriában játszó blődségeket és az sem újdonság, hogy nyíltan eltanácsol embereket az orvosi kezeléstől. Igen tudom, azt, akit lehet - de ez az ő felelősségét nem csökkenti.

Avagy nem tetszettek olvasni múlt tavasszal a szaharotoxis feltalálásakor megeresztett értekezését?
Igaz, ott még csak az IR-es és cukros embereket küldte be az erdőbe...
Nyilvánvaló, hogy ezek a problémák nem említhetőek egy lapon a daganatos megbetegedésekkel - de azért ne feledjük, megfelelő kezelés híján komoly kockázati tényezők utóbbi kialakulásában…

Ha esetleg valakinek nem rémlene, miről is beszélek, fussuk át egy kicsit, miket írt annak idején:

2.png

Első körben tekintsünk el attól az epic fail kategóriás ténytől, hogy a “felfedezett” jelenség leírásakor hol a normális, nem belassult anyagcsere működését (mint pl. a 3-4 óránként jelentkező éhség, vagy a sportolás közben csökkenő vércukorszint) említi aggasztó jelként, hol tünetnek veszi - saját tüneteikkel együtt - magát az inzulinrezisztenciát, pre-diabéteszt, sőt, a cukorbetegséget is.

Második körben most tekintsünk el attól is, hogy természetesen nála is akad némi káosz a Glikémiás Index körül, és hogy a kiváltó okok sorolásakor hasraütés szerűen válogat a neki épp nem szimpatikus (általa nem forgalmazott...) élelmiszerekből, mint pl a zabpehelyliszt, a teljes kiőrlésű pékáru, sőt még a fruktóz is, amiről azelőtt még állította, hogy baromság, hogy a fogyasztása hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához…

Koncentráljunk most csak az utolsó részre, a Guru "gyógymódjára" - már ez is szép, hiszen voltaképp egy genetikai hajlam gyógyítását ígéri a módszerével:

3.png

Ebből ugye megtudhatjuk,

  • Hogy valaki elég pontos ajánlással élt már - méghozzá, helytelenül! - arra a problémára, amit ő épp most fedezett fel…(???)
  • Hogy az anyagcsere problémái szerinte gyógyíthatóak annak teljes felborításával, az agy működéséhez szükséges CH bevitel mindössze fele mellett...
  • Hogy ugyan minek is figyelnénk a CH-n kívüli többi tápanyag túlzott, vagy épp elégtelen bevitelére…
  • Hogy vélhetően lövése sincs a Glikémiás Index mibenlétéről, de ilyen tuti, “ellenőrzött” termékeket ugyan hol is kereshetnénk másutt, mint az Update boltokban...
  • Hogy fogalma sincs az inzulintermelésről - különben tudná, hogy az energiamentes üdítők korlátlan vedelése sem épp ajánlott... Mármint, IR mellett… lehet, hogy a szaharotoxis esetén másképp működik a hasnyálmirigy…?
  • És ami gyönyörű, hogy ezt ő hosszabb távra javasolná, hiszen elég mindössze egyetlen (!) véletlenszerű félreevés, és az ember máris kikerül a ketózis (akarom mondani, a "gyógyulás") állapotából.
    Kössük fel a gatyát, ha vásárolni megyünk...

Amúgy nem csak táplálkozási oldalról, de edzésterv szempontjából is aranyat ér a tanácsa - napi legalább 30 perc kardió mindent megold, naná. Igaz már ott megbukik a sztori, hogy a legtöbb embernek arról is csak homályos elképzelései vannak, hogy mi is az a kardió, de sebaj…

És elérkeztünk a lényegi részhez:

Hölgyeim és Uraim, ami pirossal aláhúzva olvasható, bár hibásan (!), de tuljadonképpen nem más, mint az IR és PCOS kezelésében jelenleg leghatékonyabbként számontartott (igen, kutatott, publikált, statisztikákkal alátámasztott és hosszú távon nyomonkövetett) komplex kezelésről való lebeszélés. Ennek szerves része ugyanis a 160g-ból kiinduló étrend (ami nem csak a GI alapján rangsorol és napi 5-6 felé oszlik) és a gyógyszeres terápia.

Ez eddig senkinek nem nyomta ki a szemét? Vagy talán csak arról van szó, hogy azok az orvosok, akiknek mégis feltűnt, nem akartak beszállni a játékba és széllel szembe p*sálni?

Igaz szegény nem tudta, hogy az IR esetén leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek NEM fokozzák az inzulin termelését, sőt. De ez már mindegy is… a lelkes hívek ha meglátják, hogy az orvos valamit inzulinra ajánl, szívbajt kapnak. És ha ez nem lenne eléggé lebeszélés az orvosi kezelésről, hát ott vannak a követői beszámolói arról, hogy pl metformin tartalmú gyógyszerek azonnali elhagyására buzdította őket…

4.png

 

Erre nem szisszent fel senki elég hangosan? Kár.

Egy valami biztos: azt eldönteni, hogy valakinek szüksége van-e gyógyszeres segítségre az anyagcseréje rendbetételéhez, és ha igen, mire és mennyire, nem egy Norbi kompetenciája (és nem is a tanácsadó doktorbácsié így hasrapacsi alapon egy FB poszt alatt...)
Elég nagy baj, ha ő úgy érzi, erre is kiterjed a tudománya…
De ezek után, min vagyunk meglepődve citrom ügyben?

Végül, had válaszoljak a kérdéseire is:

Igen, van aki sikerrel tett az IR ellen. Itt vagyok például én - bár a termékekből még csak véletlenül sem kérnék.
Hogy milyen sikerrel? Lássuk csak... minimalizált tünetek, optimalizált testsúly és -összetétel, jó labor, minőségibb élet, gyógyszeres kezelés elhagyása, spontán gyerek(ek)… elég lesz?

Hogy hogyan? Na pont azzal a módszerrel, amit ő “félrekezelésnek” hív.

Tudom, most mindjárt felzúg a kórus, hogy dehányakatlefogyasztott és lehetutánacsinálni.

Nos a helyzet az, hogy csináljuk.
Igaz, nem "utána", de csináljuk. Jó páran.
Nem csak a lefogyasztást, hanem annál jóval többet.
Igaz, nem építünk közben franchise birodalmat belőle, de lássuk be, az embereken segítésnek nem igazán előfeltétele a 35 összetevőből készült (csak mert a legjobb dolgok a legegyszerűbbek, ugye) sajátmárkás kakóscsiga gyártása…

Illusztrálja mindezt az alábbi videó is.
Figyelem! A lányok között semmiféle jutalmat nem sorsoltunk ki, amiért azt mondták, a mi módszerünk volt hatásos… Az életmódváltás díjaként pusztán egy egészségesebb életet nyertek.

PCOS Átváltozás mozi

 

Puszi,pacsi,

Bara


14215409_10210451541268803_940945747_o.png

PoCakOS Napló - 4. rész

Az első trimeszter vége

Picit elmaradtam az írással, elég sűrűre sikerültek az utóbbi hetek... Továbbra is minden rendben halad, néhány apró-cseprő bosszúságtól - mint egy makacsul becsípett derék, vagy a mindennapos mérkőzés az irodai széken való fennmaradásért (csókoltatom, aki azt az ergonómikus csodát tervezte) - eltekintve, nincs panasz. :o)

A 12. heti szűrővizsgálatokat sikerrel vettük, mivel a kombinált szűrés elég megnyugtató eredményt hozott, nem éreztük szükségét tovább vizsgálódni. Ekkor tájt történt meg a bejelentés a munkahelyemen is és került ki az első PoCakOS poszt a blogra…

Nézzük a pilléreket: Az első trimeszter végére határozottan érezhető volt, hogy nem vagyok már olyan fáradt, és az étrend betartása sem okozott különösebb gondot - szóval, nem támadtak már orvul holmi ribizlis krémek és korhelylevesek… Mozgásból még mindig a szobabicaj maradt, már a mindennapi lótifutin és a majd' 15 kilós, nem mindig épp együttműködő személyi edzőm emelgetésén kívül - egyelőre szerencsére ezek sem okoznak gondot.
Mindennek - meg az alkatomnak -  köszönhetően 0 darab plusz kilóval zártuk az első 12 hetet. Látszani persze még mindig nem látszott szinte semmi, ez volt az az időszak, amikor leginkább úgy néztem ki, mintha igencsak jóllaktam volna, és míg a normál ruháim már kényelmetlenek voltak, az idő közben a padlásról előbűvölt kismama nadrágok persze még leestek rólam.
Ami a gyógyszer pillért illeti, a kezelés részeként jó ideje nem szedek semmit, a 13. héten pedig a progeszteron pótlással is leálltunk.

Egyre inkább megszokom a gondolatot, hogy ketten lesznek a babák - igen, tudom, majdnem 3 éves már, de nekem akkor is még a babám. :o) Technikai okokból Anginak is elmondtuk a nagy hírt még a tervezett 12. hét előtt, hiszen másképp nem tudtam neki megmagyarázni, miért kell most hirtelen jobban vigyázni anya pocakjára. Teljesen jól vette a dolgot. :o) No persze, egész más lesz majd a helyzet, ha teljes valójában itt lesz a kistesó, de egyelőre nagyon örül neki, várja, és nagyon édes módon készül rá. Időnként csak úgy a semmiből felhozza a témát, elmorfondírozik, hogy a kistesó majd mellette fog ülni az autóban, hogy együtt megyünk majd ide-oda, hogy majd együtt fognak játszani és neki is lesz szülinapja… Szóval, láthatóan ízelegeti a témát és egyelőre nyoma sincs semmi negatív érzésnek részéről, aminek mi nagyon örülünk.

No és amit valószínűleg többen vártok: megjött a panaszlevelemre a válasz attól a bizonyos magánklinikától. Hát hogy is mondjam - nem nyűgöztek le…

A levelemben amúgy eleve megírtam nekik, hogy tisztában vagyok vele, hogy az UH nem tévedhetetlen és azzal is, hogy mivel a "kedves" doktornő visszaküldött a részleteket megbeszélni a kezelőorvosomhoz, az emberi felelősségen kívül a legtöbb egyéb felelősség alól mentesíthető...

No hát, először is természetesen kaptam egy sablonszöveget arról, hogy ők mennyire nagyon sajnálják, hogy nekem ilyen negatív tapasztalatom volt náluk és biztosítottak arról, hogy számukra milyen borzasztóan fontos az ügyfelek elégedettsége és a magas színvonalú szolgáltatás... Blablabla…
Mint kiderült, az alatt a bő 3 hét alatt, míg a válasszal tököltek, elvileg nagyon alaposan kivizsgálták az esetet, és… hát igazából csak annyi a gondom, hogy a válaszuk alapján fel sem fogták, mit sérelmezek.
Tudjátok mit? Idézem:

“Az orvosszakma képviselőivel történt konzultációt követően azt mondhatjuk, hogy sajnos a terhesség ennyire korai szakaszában – modern műszerek használata és a legnagyobb gondosság mellett is – előfordulhat, miszerint a vizsgáló orvos az embrióról nem kap pontos képet, illetve az élő embriót (akár néhány napig) nem látja. Az Önt vizsgáló orvosunk hosszasan próbálta keresni az élő terhesség jeleit, amely során a méhnek több metszetét is megtekintette." (Aha...)
"Sajnálatos módon orvosunk nem látott élő embriót, amelyről Önt – szándékától függetlenül – nem az Ön által elvártak szerint tájékoztatta." (Hát végül is, így is mondhatjuk, hogy bunkó volt...)
"További – az eredményt megerősítő – vizsgálatok elvégzésére aznap nem volt lehetőségünk, amelyre tekintettel a vizsgálati leleten javaslatként került feltüntetésre a kezelőorvosának felkeresése, aki a megerősítésként szükséges második vizsgálatot el tudja végezni." (Ez még Ok is lenne, ha eltekintenénk a ténytől, hogy ő nem megerősítő vizsgálatért, hanem a műszeres befejezés részleteinek megbeszéléésért irányított a dokimhoz - fel sem merült a tévedés lehetősége.)

"A rendelkezésre álló orvosi leletek, dokumentáció alapján dr. XY doktornő a jelen esetben szükséges, elvárható gondossággal járt el, a vonatkozó orvos-szakmai szabályok betartásával. “ (Vajon milyen dokumentáció van, amit én nem láttam?)

Ezt követte még némi - a fentebbiek fényében kissé mókásan ható - szövegelés arról, hogy azért remélik, máskor is megtisztelem őket a bizalmammal. Nanáhogy. Mindenképp.

Először nem akartam visszaírni, szemmel láthatóan teljesen felesleges. Aztán csak nem hagyott nyugodni a dolog, így kaptak még egy levelet. Újra kifejtettem, hogy igen, természetesen tisztában vagyok az ultrahang és a korai terhesség természetével - mindazonáltal ugyancsak érdekelne, milyen dokumentáció alapján járt el a doktornő kellő alapossággal, mert én baromira csak egy képet kaptam, meg egy szűkszavú diagnózist, ami, hiába szépítjük, elég konkrétan fogalmazott.

Megírtam még, hogy mindezek mellett még mindig azt gondolom, hogy elvárható gondosság egy orvossal szemben nem csak magával a vizsgálattal, vagy kezeléssel, de azok eredményének kommunikálásával (!!!) kapcsolatban is felmerül. Igen, tisztában vagyok vele, hogy a terhesség korai szakaszában megtörténhet, hogy a vizsgálaton nem látható épp az embrió. De gondolom, ezzel a doktornő is tisztában volt, akkor is, amikor a vizsgálatot végezte és akkor is, amikor annak eredményét nem mint pillanatnyi helyzetet, hanem mint megkérdőjelezhetetlen tényt közölte…

És tényleg…. mennyire más lett volna, ha annak ismételgetése helyett, hogy "ezt a terhességet be kell fejezni!" mondjuk valami ilyesmit mond:

"Kedves Anyuka. Sajnos pillanatnyilag nem látom az embriót, de ez ilyen korai terhesség esetén előfordulhat, nem feltétlenül kell mindjárt a legrosszabra gondolni. Azt javasolnám, néhány nap múlva jöjjön vissza kontroll vizsgálatra, hogy meglássuk, hogyan alakulnak a dolgok."

Ennyi kellett volna. Megszeppentem volna, de nem bőgök át egy éjszakát. Másnap ugyanúgy elmentem volna UH-ra és ugyanúgy kiderült volna, hogy minden oké… a doktornőhöz pedig az alapvetően pokróc stílusa miatt amúgy sem mentem volna vissza.
De legalább maradt volna egy csepp emberség az egész helyzetben.

Erre már posta - azaz e-mail - fordultával jött a sablonszöveg, hogy hát tényleg sajnálják és azért remélik hogy a jövőben…
Nem lesz “jövőben”. Mivel még csak azt sem értették, mivel is van a probléma, egy percig sem látom biztosítva, hogy legközelebb majd nem valami hasonló hülyeségbe futnék bele. A jelek szerint egész mást értünk az "elvárható" meg "minőség" fogalmak alatt... Úgyhogy kösz, de nem.
Hála az égnek, van más orvos, akihez fordulhatok. Ennyi hát a sztori vége.

Ez pedig itt őkelme, aki mindennek ellenére vígan éldegél a pocakomban. Ennyi a lényeg:

untitled_picture_2.png

PoCakOS Napló 3. rész

Gumimaci forma

Telnek a hetek, azt hiszem, lassan kezdem felfogni. Kezdem. Talán… :o)
A dolgok haladnak a maguk útján. Azt a bizonyos UH kontrollt követően - ahol is ugye kiderült, hogy mégiscsak ott az a baba - ha már ott voltam, megcsináltuk gyorsan a labort a pajzsmirigy ellenőrzéséhez is.
A dokim szerint az eredmény “elvágólag tökéletes”, majd a 16. héten szeretne újabb labort látni, akkor már cukorterheléssel összekötve.

Tovább:

Ez az oldal át lett költöztetve ide.

untitled_picture_1.png

Miért eszünk szénhidrátot?

Avagy gondolatok a szénhidrátcsökkentett mizériáról...

Járjuk ezúttal körbe kicsit a szénhidrát bevitel témakörét, hiszen ez - a megfelelő minőségű és mennyiségű szénhidrátok fogyasztása - az IR kezelésének egyik sarkallatos pontja.

Kezdjük talán azzal, hogy miért is eszik az ember szénhidrátot?

 

Tovább:

Ez az oldal át lett költöztetve ide.

1920336_653388308041338_1661789429_n.jpg

PoCakOS Napló 2. rész

A kincs ami nincs és mégis van....

Ezt a posztomat külön szeretettel ajánlom azon kedves ismerőseimnek, akik számára rejtély, hogy egy koraterhesség miért nem közérdekű információ, amit az ember mindenkinek az orrára köt.
Na, például többek közt azért sem, mert ilyenek is történnek...

***************************************

Izgalmak nélkül nem úsztuk meg a 7. hetet sem, úgy tűnik a káoszos időszak csitulása még várat magára...
Eltelt azóta jó pár hét, és még mindig a hideg futkos a hátamon, ha felidézem. Azt hiszem, ez már így marad.

Tovább:

Ez az oldal át lett költöztetve ide.

 

 
untitled.jpg



PoCakOS Napló - 1. rész

Szóval az úgy volt, hogy....

Ülök itt és azon agyalok, remélem, egyszer majd kikerülhet ez a poszt a blogra. Egyszer majd. Egyszer, amikor már lesz szívhang, amikor túl vagyunk a kritikus időszakon és...és amikor már persze a főnököm is tudja, mi a helyzet. :o)
Mert hogy a helyzet az - bármennyire is hihetetlen még - hogy a tudomány jelenlegi állása szerint bizony ismét úton van hozzánk egy babóca, és bár nagyon nem szeretném elkiabálni, mégis elkezdem írni a naplót, és remélem, hogy eljön a nap, mikor olvassátok majd.

Tovább:

Ez az oldal át lett költöztetve ide.

dsc_2208_2.jpg

 

Alapok 7: A gyógyszer pillér - Első rész

Avagy, amit nem tekintünk annak...

Régóta lógok már egy poszttal arról a bizonyos 3. pillérről, következzen hát egy kis összefoglaló arról, amit a PCOS-ről (IR-ről) és az ő gyógyszeres kezelésükről nagy vonalakban tudni érdemes.

Először is talán kezdjük azzal, hogy mit NEM értünk a gyógyszer-pillér alatt:

Tovább:

Ez az oldal át lett költöztetve ide.

 

12273597_964719626908203_3502429303747182057_o.jpg

süti beállítások módosítása