"The best way out is always through." (Robert Frost)

Az Ötödik Pillér

Vadkovász az IR étrendben

Manci története

2016. december 18. - Bara17

Többen kérdeztétek az utóbbi időben, hogy mégis mi az, hogyan készül a vadkovász, amit használok. Bár eredetileg nem terveztem, de akkor kapjon egy külön posztot ő is. :o)

Nos a kovásszal barátkozást, ahogy az IR-t is "dobta a gép", ugyanis felütötte a fejét a családban némi intolerancia a sütőélesztővel szemben: vérvizsgálat mutatta ki, és miután kiiktattuk a menüből, valóban csökkenni is kezdett jó pár kellemetlen tünet, mint evés utáni rosszullét, puffadás, hasfájás, etc. Ezzel egy időben került "tiltólistára" a sima búzaliszt is (akár fehér, akár teljes kiőrlésű), hasonló okokból. Ez amúgy érdekes, hiszen más glutén tartalmú lisztekre (tönköly, durum, rozs...) nem jelzett érzékenységet a vizsgálat - nem gluténérzékenységről van tehát szó -, de a búzaliszt mint olyan valamiért nem jó nálunk. Na ezzel együtt született a felismerés, hogy olyan kenyeret, ami nem tartalmaz se sütőélesztőt, se búzalisztet - és esetleg még IR kompatibilis is, a környékünkön nem lehet kapni, így maradt egyetlen opciónak a házi sütögetés, amit mostanra egy cseppet sem bánok.
Pillanatnyilag még 3 tagú családunkra kb 3-4 naponta sütök kenyeret- a kovászolt verzió ennyit bőven kibír- a receptet pedig egyelőre nem is szoktam cifrázni: tönkölyliszt, víz és só kerül bele, esetleg egy csipet aszkorbinsav a kelés elősegítésére, no meg némi kókuszolaj a hajtogatásnál, formázásnál... 

Méghozzá azért csak ez a néhány alapanyag, mert vadkovászt használok, ami maga is liszt és víz keveréke, etetve-itatva, érlelgetve, szeretgetve, elnevezve.
Attól függően, hogy milyen lisztet használunk hozzá (és persze a recepthez), természetesen beilleszthető az IR étrendbe is. (Sőt, létezik gluténmentes verziója is - igaz én azzal nem kísérleteztem.)
"A kovász egyfajta előtészta, amely liszt, víz és élesztő felhasználásával, természetes élesztőgombák és tejsav-, ecetsavbaktériumok felszaporításával készül. Célja:

  • Az élesztőőgombák elszaporítása, miáltal nagyobb lesz a lazító hatása.
  • A savtermelő mikrobák elszaporítása, ezáltal az íz és az aroma kialakítása.
  • A fehérjék duzzadásának elősegítése. " (lásd Wikipedia)


A készítéséről több leírás is található a neten, én Limarától és Bettytől vettem az ötleteket.

Az első nap estéjén fogtam tehát egy jó alaposan elmosott csatos üveget és egy fakanalat (nem tudom, mennyit számít, én a kovászos üvegbe csak fakanállal nyúlok), majd az üveg alján kikevertem 50g tk tönkölylisztet 50g szűrt vízzel. (ez elvileg nem kitétel, de nálunk nagyon kemény a csapvíz)
Az üveg tetejét lazán ráhajtottam, és hagytam a konyhapulton pihenni. (érdemes letakarni zacskóval, konyharuhával, hogy a muslicák és barátaik ne találjanak bele...a lényeg, hogy kapjon levegőt)

A második nap estéjére már látszott, hogy kezd "mocorogni", így 24 óra után etettem-itattam: 2 ek tk tönkölyliszt és 2 ek szűrt víz került bele: először a víz, majd miután jól fellazult az érlelődő kovász, alaposan belekevertem a lisztet is. A harmadik nap menetrendje ugyanez volt, egyre látványosabb bubikkal.

A negyedik napon aztán kezdtek az események nemtetsző fordulatot venni: kicsapta a vizet a tetejére és a friss, savanykás illat helyett kezdett ecetes szaga lenni... A helyzetet 2 dolog mentette meg: elkezdtem teljes kiőrlésű rozsliszttel is etetni és nem ragaszkodtam tovább a fele-fele arányhoz, inkább a sűrű állagra gyúrtam, tehát picit a növeltem a lisztek arányát.
Másnapra magához is tért Manci, szép sűrű volt, emelkedett majd süllyedt, egyre több buborék volt benne, ahogy azt kell - és az illata is ismét inkább sörös-citromos volt, mint ecetes. Ezen felbuzdulva, az ötödik naptól már 12 óránként etettem-itattam.

Ezzel a módszerrel a kovász elvileg a nyolcadik napra erősödik meg annyira, hogy készülhet vele egy próbasütés, én a negyedik napi kis malőr miatt adtam még 2 napot a dolognak: csak a 10. napon vettem ki belőle egy próbakenyérnyit (200g) és etettem vissza ekkor már tényleg jó keményre a kovászt. Pár órát még vártam, míg buborékosodni kezdett a pulton, majd szépen rácsuktam az üveg tetejét és ment a hűtőbe.

A próbasütés egyébként a vártnál jobban sikerült, még engem is meglepett, olyan szépen feljött a kenyér... Manci pedig azóta is a hűtőben lakik: ha kiveszek belőle valamihez - átlag 3-4 naponta - megetetem-megitatom, ügyelve, hogy tartsa a sűrű állagát (emiatt mostanra a kovász 3/4 részét számolom tk lisztnek a receptekben), kicsit hagyom a pulton levegőzni, majd mikor látom, hogy elkezdett dolgozni, visszacsukom és megy a helyére.

Szóval igen, van vele némi macera - bár annyira talán nem egy nagy feladat pár naponta foglalkozni vele-, cserébe viszont gyönyörű, ízletes és illatos kenyerek (pizzák, sütik...) sülnek, amiket az egész család ehet, sokáig puhák és finomak maradnak, nem utolsó sorban pedig tudom, hogy mi van benne. A gyerkőc pedig azt tudja, hogy a kenyér nem a polcon terem (ahogy a tehén sem milkalila...) és nekem ez is szempont.

Ha pedig egyszer majd úgy alakul, megpróbálkozom egy adag kovász kiszárításával is - hasonlóan az élesztőhöz, ebből is készülhet szárított verzió, ami korlátlan ideig eláll és csak a használat előtt kell bekeverni-  de egyelőre ez a friss történet tökéletesen megfelel.

Ő itt tehát Manci, épp a hűtőbe költözés előtt:

manci.png

 

Az első próbasütésünk eredménye pedig így festett:

mancikenyer.png

A bejegyzés trackback címe:

http://otodikpiller.blog.hu/api/trackback/id/tr3412055321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.