A blog elköltözött: http://mathbarbara.hu/iranytu-blog/

Az Ötödik Pillér

PoCakOSforma

Diétázni terhesen?!?

2015. március 11. - Bara17

A napokban újfennt egy vékonyka modell-kismama képei borzolják a netes kedélyeket, eszembe juttatva a kirohanásokat Maria Kang hírhedtté vált fotója kapcsán, ami akkoriban volt sláger, mikor én a 3. trimesztert tapostam. (Megjegyzem, én igen inspirálónak találtam...)

whatsyourexcuse.jpg

Természetesen az illető hölgynek már akkor is kevesen olvastak utána, hogy ki ő, mit csinál és miért is csinálja...
Ebből kifolyólag nyilván sokan lemaradtak arról, hogy a súlyos szövődményekkel élő cukorbeteg édesanyja mellett tapasztaltakon, no meg a saját evészavarain okulva kezdett kampányolni amellett, hogy az anyák egészsége igenis fontos az egész család szempontjából, és a 3 kisfia melletti mártírszerep helyett inkább ingyenes edzéseket szervezett kismamák számára. Egyébként ritka értelmes gondolatokat lehet tőle olvasni egészséges életmód témában - még ha nem is egészen "IR-kompatibilis". (Bár a történetét elnézve, lennének tippjeim, hogy mit mutatna egy inzulinterhelés.)

Guglizni luxus, de vége-hossza nincs kommentek jöttek arról, hogy
1.a, tuti felveti a pénz, b, a férje pénze
2. a házimunkát 1000% a bejárónő végzi,
3. az ilyen nő csakis sz@ranya lehet, aki elhanyagolja a gyerekeit.
Na meg úgy különben is, aki a tehessége alatt/után is törődik magával, az felszínes ember, akinek csak a külsőségek számítanak...

(Most hasonló szépeket olvasok az NLC nagysikerű cikke nyomán a "tökéletes testű" kismamáról. A fogalmazáshoz egyébként külön gratulálok - ugyan tessék már elmondani, pontosan hogyan tökéletes egy várandós nő teste, ha nem úgy, ahogy egészséges anyaként egészséges babának tud életet adni?)

Félve kérdem, ki itt a felszínes? Aki a családja mellett is törődik a saját egészségével, vagy aki a másik külseje alapján egyből úgy érzi, képet kapott annak értékrendjéről is? Ha valaki meg tudja oldani az életét a gyerekei mellet - tanulj tőle. (Ha még pénzt is tud csinálni belőle, pláne tanulj tőle...)

Azért mielőtt elkezdenénk az extrém vékony kismamákat idealizálni (ami legalább olyan káros, mint elereszteni a gyeplőt és mondjuk kettő helyett enni) jó lenne helyre tenni: a női test úgy van kitalálva, hogy a baba kihordásához, táplálásához tartalékokat épít. Nem véletlen mondjuk, hogy 22-26% testzsír mellett működik optimálisan a hormonrendszer és képes az ember lánya megfoganni.

Tehát igen, valamennyi súlynövekedés teljesen normális, ahogy az is, hogy az embernek megváltozik a teste: más lesz, de nem feltétlen rosszabb. És nem csak azért, mert a babaillatfelhőben párás bociszemmel pislogva belátjuk, hogy ez mindent megér (és revidiáljuk nézeteinket kamaszkorában), hanem mert tényleg lehet az anyaság akár motíváció is arra, hogy jobbak legyünk, mint "új korunkban". Sőt, akár segítséget is lehetne ehhez adni a nőknek...mondjuk már azzal is, hogy nem fordulunk egymás (és magunk) felé irreális elvárásokkal.

Ugyanakkor azt is el kéne fogadni, hogy "természetes nő" eszménye ide vagy oda, a túlsúly nem egészséges, sem terhesség előtt, sem alatta, sem utána, sem az anya, sem a baba számára. Míg - kiinduló súlytól, stb függően - kb. 5-15 kg többlet benne van a pakliban, 20-30 kg plusz már nem normális. Ha zabál az anyuka, akkor azért, ha nem, akkor meg azért, mert egyéb problémákat lehet sejteni mögötte. Méghozzá olyat is, ami a babára sincs jó hatással, ezért aztán különösen hasznos lehet, ha nem könyveljük el, hogy "ja hát terhesen hízik az ember", hanem odafigyelünk. Igen, magunkra. Igen, kismamaként is.
Egyensúlyt kéne találni, nem egyik vagy másik végletet erőltetni.

A pocakméretről annyit, hogy ennek egy része pont valóban genetika, már csak az anya magassága miatt is - teljesen másképp fest 3 kiló gyerek egy 160 és egy 180+ cm-s anyuka pocakjában. Másrészt meg attól, mert egy nőnek tartanak az izmai és nem lesz óriási a hasa, még nem kell mindjárt azt hinni, hogy árt a gyerekének.
Izmos hasat nyilván nem terhesen gyúr magának az ember, ha viszont sportolt előtte, az pocakosan is meglátszik, ez már csak egy ilyen dolog. Sőt, mostanában már az sem titok, hogy - megfelelő orvosi kontroll mellett - sem várandósan, sem kisbaba mellett nem ártalmas a mozgás...

Azt valamiért nem szokás feltételezni, hogy ha egy nő törődik magával, amögöt több is állhat, mint önzés meg magakelletés... Szokás viszont mindenféle homályos mítoszokat szőni aköré, hogy hogyan is illik "elég önfeláldozónak" lenni anyaszerepben, és jól megugatni a képbe nem illő renitenseket.
Ja, hogy valaki esetleg az egészségéért küzd, és ennek "mellékhatása" ahogy kinéz? Hogy vannak, akik pocakosan sem engedhetik meg maguknak, hogy leeresszenek? Innen nézve nem csoda, ha sokan nehezen kezelik lelkileg is, hogy IR-es, PCOS-es, netalán terhességi cukros kismamaként sem pocakosan, sem szülés után nem akkor teszik a legtöbbet a kisbabájukért, ha magukat elhanyagolják.

Ilyenkor jönnek a szokásos kérdések: miért nem elég az egészséges táplálkozás, miért javasol az orvos már a terhesség elején pl. x grammos étrendet, és miért kell pont terhesen diétázni (esetleg még mozogni is)?


Namost, az egészséges táplálkozás meglehetősen sok mindenre elég lenne, csakhogy az embereknek általában vajmi kevés fogalmuk van róla, hogy mi is az. (Lásd pl a "kerülöm a cukrot és fehérlisztet" esetét.)
Arról is kevés szó esik általában, hogy a terhesség önmagában is egy olyan állapot, ami az IR-hez hasonlít (ezért nem is szokás közben az inzulinszintet ellenőrizni), és ezt tetézi, ha valaki valóban IR-es is. (emlékezz, erre alapból kb 50% esély van.)
A kismama normális és kiegyensúlyozott vércukra viszont döntő fontosságú a terhesség megmaradásának, a baba fejlődésének és az anya egészségének szempontjából is. Nem az itt a fő kérdés, hogy szülés után hordunk-e majd bikinit...
Ha tehát az orvos azt gyanítja, hogy problémák merülhetnek fel, a lehető legjobb, amit tehet, ha helyes étrendre fogja a leendő anyukát. Pont terhesen. Vagy ha már előbb kiderült az IR, akkor előbb...

Hogy mindez stressz? Biztosan. Meg lehet élni annak is. De közelébe sem ér annak a stressznek, amikor a vércukor elszáll, inzulinadaghoz kell igazodni, aggódni a baba miatt, meg esetleg magunk miatt is. (Igaz, nem sokat beszélünk arról, hogy a terhességi diabétesz nem egy fáklyás menet - mert minek riogassa az ember az amúgy is sokat aggódó kismamákat-, de nem az a legnagyobb kockázata, hogy nagy baba születik, aki esetleg majd valamikor, a távoli jövőben akár IR-es is lehet...)

Szerintem mondjuk az sem mindegy, hogy a gyermekágy amúgy sem épp pihentető időszakában mennyire kell a megborult anyagcserénk miatt még pluszban is a romjainkból összevakarni magunkat...
És persze szép dolog a szülés utáni gyors regenráció, de csókolom, az általában úgy kezdődik, hogy már pocakosan is rákészülök... Tudom, elvileg ma már nem társadalmi elvárás kismamaként lerobbantnak lenni, de azért ha ez ember élesben próbálkozik az ellenkezőjvel, lehet érdekes reakciókra bukkanni. Főleg nőktől.
Pedig sem az IR, sem a PCOS nem ér véget a baba érkezésével!

A magam részéről amúgy 160 grammal vittem végig a lányom, és köszönjük, jól voltunk, nem éheztünk. És ezzel nem vagyunk egyedülálló példa.
Igaz, annak idején én is kaptam pár jóindulatú kommentet pl arról, hogy milyen gáz lehet terhesen is számolni a kaját és nem betolni fél tepsi sültkrumplit jégkrémmel az éjszaka közepén... Nem volt gáz. Sőt, abban sem találtam kivetnivalót, hogy nem kellett szülés után lecserélni a komplett gardróbom.
Szóval... nincs semmi baj azzal, ha valakinek nem kell egészségügyi okokból ennyire résen lenni - de had ne kelljen már elnézést kérnie annak se, aki viszont bármilyen okból odafigyel magára. Magukra.

pcosnemerveget.jpg

 

Azoktól meg, akik szerint önzőség, ha egy anya a családja mellett is törődik a saját egészségével, szívesen megkérdezném, hogy szerintük a gyereknek mindegy, hogy anya szalad-e vele, vagy vonszolja magát? Hogy anya a biztonságot jelenti, vagy beteg és aggódni kell érte? Hogy ott lesz-e majd akkor is, amikor az unokák jönnek? Ugyan miért lenne kötelező anyának lerobbanni olyasmi miatt, amit meg is előzhetne? Kinek tenne jót vele?

Azt az időt, amit a saját egészségemre fordítok, nem a családomtól veszem el. Hozzáadom az együtt eltölthető évekhez.

A bejegyzés trackback címe:

http://otodikpiller.blog.hu/api/trackback/id/tr797232755

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vfruzsi 2016.09.17. 22:50:39

Én is 160 g-s diétát csináltam terhesen, közben kellett kezdenem, terhességi diabéteszem volt (kkor még nem tudtam az IR-ről az azóta derült ki), és csak eleinte volt nehéz, míg megszoktam. És a gyerek nem lett se kicsi, se nagy :) Viszont okos! :) (vihetem az utolsó mondatot, természetesen forrás-megjelöléssel?)

Bara17 2016.09.17. 22:58:35

@vfruzsi: :o)
Természetesen, vihető az idézet. ;o)